Éjszakai ébredések csecsemő- és kisgyermekkorban

Az alvás-ébrenlét ritmus alakulását az első 3 évben a kapcsolati tényezők nagymértékben befolyásolják. Az alvásból ébrenlétbe és az ébrenlétből alvásba történő átmeneti állapotok szabályozásában a biológiai folyamatok mellett szociális-érzelmi folyamatok is szerepet játszanak.

 

A sikeres alváshoz elengedhetetlen a csecsemő/kisgyermek fejlődési szintjének figyelembe vétele, a megfelelő külső (alvás helye, levegő hőmérséklete, megfelelő ruházat) és belső feltételek (éhség, szomjúság, fájdalom stb. csillapításának) megteremtése. Emellett nagyon fontos a gondozó érzékeny támogatása (szokások, rituálék) az elalvás során, valamint a gyermek életkori és egyedi szükségleteire, pszichológiai folyamataira (szeparáció során szorongás, félelem átélése) válaszoló testi és érzelmi közelség (újratalálkozás, biztonság) biztosítása.

 

A nyugodt (el)alvás kölcsönös tanulási folyamat eredménye: a gyermek belső feszültséget

okozó érzeteit, érzelmeit először a szülővel együtt tudja szabályozni, majd fokozatosan képessé válik az érzelmek és a különböző belső állapotok önálló szabályozására is. Az alvással és elválással kapcsolatos érzelmi állapot közös és önálló szabályozása szoros kölcsönhatásban van egymással.

 

A nagyobb felmérések tükrében az alvási problémák számítanak az egyik leggyakrabban rendelésre hozott szülői panasznak. E panaszok két nagyobb csoportra oszthatók: éjszakai felébredések és elalvási nehézségek, amelyek gyakran össze is függnek.

 

A lefekvés idején történő nehézségek (szülőtől való elválás és elalvás) hat hónapos kortól kifejezettek, majd idővel csökkenő tendenciát mutatnak. Csecsemőkorban az esti lefekvéshez kapcsolódó viselkedési problémák leginkább sírásban és fizikai nyugtalanságban fejeződnek ki, később a lefekvés hosszú elhúzása, megtagadása akár sírással, aktív ellenállással, akár sorozatos kérések, igények kifejezésével, nem ritkán merev rituálékkal jelentkezik.  Ezek a

problémák tartósak és ellenállóak lehetnek, mindez pedig nagy stresszt jelenthet a szülők számára.

 

A szülők által használt különböző álomba ringató stratégiák gyakorisága az első 3 évben átlagosan 15–20%. Egy 2008-as amerikai web-alapú kutatásban több, mint 5000 3 év alatti gyermek szüleit kérdezték meg gyermekeik alvási szokásairól és az esti altatási stratégiákról. Eredményeik szerint az életkor előrehaladtával egyre kisebb arányban szerepel altatási stratégiaként a szoptatás, a cumisüveggel altatás, a tartás, a ringatás, ezzel párhuzamosan

pedig egyre gyakoribb a verbális megnyugtatás, illetve a gyermek saját ágyába tétele és önálló elalvása. Sajnos a sírni hagyás aránya is nő az életkorral.

 

Egyéves korban már a gyerekek kb. 60-70%-át teszik éber állapotban a kiságyba, ez lehetőséget teremt a kisgyerekeknek, hogy érzékeny szülői segítséggel megtanuljanak egyedül elaludni. A kutatások szerint az éjszakai felébredéseket követő elalvási nehézségek gyakran az esti lefekvés körüli problémákat ismétlik. A gyermek ugyanazokat az elaltató stratégiákat igényli az újraalváshoz, mint amit az esti lefekvésnél tapasztal.

 

Az amerikai kutatások szerint egy éves kor után a szeparációs szorongás és a lefekvés megtagadása, az elalvásnak való ellenállás aránya kb. 5-10%. A szeparációs szorongás gyakran nemcsak a gyerekekben, hanem szüleikben is kialakul (ennek számos oka lehet), kölcsönösen erősítve a nehéz elválást.

 

A különböző alvási nehézségek hátteréről kiterjedt kutatások folynak. Mind biológiai-orvosi, mind pszichológiai, társas és kulturális tényezők befolyásolják, hogy egy-egy családban jelentkeznek-e a csecsemőkori alvászavarok. A kisgyermekkori alvászavar fontos kérdés, hiszen amennyiben egy gyermeknél krónikus elalvási/átalvási nehézségek állnak fenn, az kihathat a napközbeni viselkedésére, teljesítményére és jóllétére, valamint az egész család működésére is.

 

A hosszú esti altatási szokások és a gyakori éjjeli ébredések mind a gyerekek, mind a szülők számára kimerítő és stresszteli helyzetek. Az érzékeny szülői segítségnek fontos szerepe van abban, hogy a gyerekek saját önmegnyugtató stratégiáik sikerét és az önálló elalvás képességét megtapasztalják.

Eredeti szakcikk:

Scheuring, N., Danis, I., Papp, E., Németh, T., Szabó, L.  (2015c). Alvási problémák csecsemő- és kisgyermekkorban II.: Altatási és elalvási nehézségek. Gyermekgyógyászat, 66(4): 208-214.

A Gyermekgyógyászat folyóirat szerkesztőségének és kiadójának engedélyével az idézett szövegrészeket minimálisan átdolgozta: Danis Ildikó