Éjszakai ébredések csecsemő- és kisgyermekkorban

 

A nagyobb külföldi gyermekorvosi felmérések tükrében az alvási problémák számítanak az egyik leggyakrabban rendelésre vitt szülői panasznak. Korábbi, klasszikus kutatási eredmények szerint a szülők által beszámolt alvási problémák aránya 10-30% volt, az utóbbi évek amerikai nagymintás megkérdezései szerint viszont a szülők kb. 3/4-e változtatna valamit a gyermekeik alvásával kapcsolatban. Ennek ellenére a szülők mindössze 10-14%-a jelzi panaszait a gyerekorvosnak is.

Egy frissebb kulturális összehasonlító, közel 30 ezer családot megkérdező, főleg transz-atlanti és ázsiai országokat vizsgáló kutatás szerint országonként – jelentős kulturális különbségekkel – 10–76% között mozog a szülők által jelzett alvási problémák aránya. Általában a gyakori éjszakai ébredéseket és a tartós elalvási nehézségeket tekintik alvásproblémáknak.

Az éjszakai átalvás képessége az első évben a biológiai érés mellett szociális tanulási folyamat során alakul. Az ébredés nélküli alvás elvárható hossza születéskor mindössze 3-4 óra, amely 6 hónapos korra kb. 5-6 órára növekszik. Bár 12 hónapos korra a gyerekek többsége elsajátít éjszakai önmegnyugtató stratégiákat, az ébredés nélküli alvás elvárható hossza ekkor sem haladja meg a 6-7 órát. Míg a 6 órás egy huzamban  alvásra a 3 hónaposok 35%-a képes csak, addig 9-12 hónapos korra már a gyermekek 72%-a rendelkezik ezzel a képességgel.

Az éjjeli ébredések gyakorisága és hossza csökken az idővel. Kis csecsemőkorban a gyerekek 95%-a sírva jelez, ha felébred éjszaka, és nem igazán képes megnyugodni a szülők segítsége nélkül. Különböző kutatások szerint 6-15 hónapos korra a csecsemők kb. 70%-a képes megnyugtatni magát és szülői kontaktus nélkül visszaaludni, míg a gyerekek mintegy harmada számára továbbra is folyamatos szülői segítségre van szükség az újra elalváshoz, akár 3-4 éves korig is.

Egy korai, klasszikus megfigyelés szerint a 2. életévben az ébredések átmeneti emelkedésére lehet számítani. Ezt egy frissebb kutatás is alátámasztotta, ahol az éjszakai ébredésekben fordított U-alakú összefüggés mutatkozott az idővel: a 7. és 18. hónap között volt a legmagasabb az ébredések száma (3 feletti átlaggal), aztán ez a gyakoriság csökkenni kezdett.

Az objektív mérőeszközök (pl. videoszomnográfia, aktivitásmérő) segítségével regisztrált éjszakai ébredések általában jóval gyakoribbak a gyerekeknél, mint ahogy azt a szülők megfigyelik. Több rövidebb (1-5 perces) ébredés észrevétlen marad, ha a gyerekek nem jeleznek hangosan ébredésükkor, és maguktól vissza tudnak aludni. Akárcsak a felnőtteknél, ez a természetes alvás velejárója. A kutatások szerint a gyerekek 3, 6, 9, 12 hónaposan is átlagosan 2 alkalommal kelnek, a szülők pedig ezt jelentősen alábecslik. A releváns kérdés tehát nem az, hogy valójában hányszor ébred egy gyermek az éjszaka során, hanem hogy használ-e az ébredéseinél erőteljes jelzéseket (sírás, kiabálás, szólongatás stb.), amely miatt a szülők is felfigyelnek az ébredésekre, és esetleg problémaként élik meg és jelzik azokat.

Egy németországi programban a korai regulációs zavarokkal diagnosztizált és egészséges csoportok összehasonlításánál a problémamentes csoportban átlagosan 1-szer, a problémás csoportban átlagosan 4-szer ébredtek a csecsemők éjszakánként. Egy nagymintás amerikai vizsgálatában is a problémamentes csoporttal összehasonlítva az alvásproblémás gyerekek szignifikánsan többször ébredtek fel (kb. 2 vs. 5 alkalommal éjszakánként).

A szülők észlelése az alvással kapcsolatos problémák megítélésében nagyon különböző lehet. Számos kutatásban a kutatók vagy klinikusok által meghatározott kritériumok és a szülői vélemények nem esnek egybe. Sok esetben a szülő problémáról számol be, miközben klinikai diagnosztikai szempontból nem állapíthatunk meg valódi zavart. Másrészt viszont számos családot feltételezhetünk, akik gyermeke klinikai értelemben is alvászavarral él, a szülők ezt mégsem értelmezik annak, és nem is jelentkeznek segítségért. Könnyen elképzelhető, hogy bizonyos esetek – pl. a szülők nagyobb teherbírása miatt – rejtve maradnak.

 

Azokban az esetekben, ahol a gyermekek klinikai szempontból nem mutatnak alvászavart, panaszok esetén a szülők diszkomfort érzete miatt mindenképpen foglalkoznunk kell a problémával, hiszen a pihentető alvás gyermeknek és szülőnek is egyaránt rendkívül fontos.

Eredeti szakcikk:

Scheuring, N., Danis, I., Papp, E, Németh, T., Szabó, L.  (2015b). Alvási problémák csecsemő- és kisgyermekkorban I.: Éjszakai ébredések. Gyermekgyógyászat, 66 (3): 149-153.

A Gyermekgyógyászat folyóirat szerkesztőségének és kiadójának engedélyével az idézett szövegrészeket minimálisan átdolgozta: Danis Ildikó